106/1. A kiszámlázott egyensúly — A tételbe szedett súly

A ketyegés pontosan három másodpercig tartott, majd a falba rejtett mechanika egy apró, sárgaréz számlálót tolt elő a vakolat résén keresztül. A tárcsa számai száraz kattanással pörögtek: a kijelző végül nullára állt, jelezve, hogy a városnegyed statikai egyensúlya végre tökéletes.
– Látja, Henderson úr? Semmi ok a pánikra – jegyezte meg az Antikvárius, és megszokott, kimért mozdulatával megtörölte pápaszemét. – A rendszer csupán elvégzi a dolgát. A Kőrisfa utcai pék megitta a teáját, Ön elengedte a rézedényt, a háztömb tömegközéppontja pedig visszatért a gyári alapértelmezésre.
Henderson óvatosan felemelte az egyik lábát, felkészülve arra, hogy a padlódeszkák ismét sziszegve átrendeződnek alatta, ám a tölgyfa parketta ezúttal teljesen szilárd maradt. A szekrény belsejéből kinyúló csontszínű kar szép lassan visszahúzódott a sötétbe, s a faragott ajtók tompa puffanással záródtak be.
– Akkor most már elhagyhatom a helyiséget? – kérdezte Henderson, bár a hangjában fojtott bizonytalanság bujkált.
– Természetesen – mosolygott nyájasan az Antikvárius, miközben a pult mögé lépett, és kihúzott egy vaskos, bőrkötésű regisztert. – Csupán egyetlen apró alakszerűség van hátra. A statikai kiegyenlítés díjköteles lakossági szolgáltatás. És mivel Ön a puszta jelenlétével átmenetileg eltérítette az utca súlypontját, a számlázó modul most kibocsátja az elszámolást.
A falból kiálló réz szerkezet ekkor halk reccsenéssel egy vékony, tekercselt papírcsíkot dobott a padlóra, hajszálpontosan Henderson cipőjének orrához.