106/2. A tételes számla — A téves hibamegállapítás

Henderson lassan guggolt le, és két ujjával óvatosan felemelte a még meleg papírszalagot. A keskeny felületen apró, tintával ütött számok és gótikus betűs tételek sorakoztak.
– „Statikai többletterhelés: három gramm felületi feszültség, négyszáz gramm belső bizonytalanság, valamint tizenkét kilogramm be nem jelentett emlékezet” – olvasta fel Henderson, miközben a szemöldöke gyanakvóan szaladt fel. – Ez valami tréfa? Vagy a rendszer a hangulatomat is leltárba veszi?
Az Antikvárius a pult mögül egy sárgaréz nagyítót húzott elő, és szakértő pillantást vetett a nyomtatványra.
– Ugyan, Henderson úr. A várostervezési hivatal nem ismeri a költészetet – mondta kimérten. – A „belső bizonytalanság” egy közismert hibaigazítási szakkifejezés. Valójában arról van szó, hogy a vakolat mögötti ingamechanizmus elakadt egy fizikai törmelékben. Egy régi, nehéz szótárban, amit még az előző bérlő gyömöszölt a járatba. A számlázó modul csupán a felhalmozódott súlyhiányt könyvelte el az Ön nevén.
Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ha csupán egy fennakadt kötetről volt szó, az ügy egyszerű fizikai akadálynak tűnt, nem pedig misztikus bürokratikus csapdának.
– Akkor elegendő kiszedni azt a könyvet, és a tartozás törlődik? – kérdezte, s közelebb lépett a réznyíláshoz.
A fal mélyéből azonban nem a régi papír illata szivárgott ki, hanem a frissen kihegyezett ceruzabél fanyar szaga. S a járat sötétjében egy apró, fémes tárgy gurult lassanként közelebb.