105/9. A szomszédos utca — A szomszédi kiegyenlítés

Henderson közelebb hajlott a hengeres üvegcsőhöz, hogy alaposabban elolvassa a finom vésést. A fémkeretbe a szomszédos „Kőrisfa utca 14.” feliratot metszették. Az olaj felszínén lebegő rézúszó ritmikus lüktetéssel emelkedett és süllyedt, pontosan követve egy távoli, láthatatlan szerkezet ütemét.
– Rendkívül figyelemreméltó – jegyezte meg az Antikvárius, és zsebéből előhúzott egy parányi sárgaréz körzőt, hogy megmérje az úszó kitérését. – A ház nem csupán a saját faanyagát terheli meg, Henderson úr. Áttételes elszámolásban áll a tömb többi ingatlanával.
– Azt akarja mondani – ráncolta a homlokát Henderson –, hogy a mi padlónk a szomszéd pék pultjának süllyedését iktatja be?
– Nem a pultot, dehogy – igazította meg a szemüvegét az Antikvárius szinte atyai türelemmel. – A teherbíró képességet. Ha a tizennégyes szám alagsora megbillen, a mi tölgyfa szekrényünk átveszi a nyomás két százalékát, nehogy a kerület statikai egyenlege felboruljon.
Henderson óvatosan kinyújtotta a kezét, ám mielőtt hozzáérhetett volna az üveghengerez, a szekrény belső falából egy keskeny papírcsík türemkedett ki. A perforált szalagon apró, tintás tüskék rögzítették az elmozdulásokat, a szoba páratartalmát és az éppen elhangzott szavak súlyát.
Ekkor a szekrény aljából mély, fémes kattanás rezdült meg, s a száraz légáramlatban egy apró, számozott réztárcsa fordult el a mélyben.