105/6. Az ezüst dróthuzal — A kiterjesztett audit

A szekrény aljából előkúszó, finom dróthuzal mintha saját életre kelt volna. Lassan, megfontoltan indult el a kopott szőnyegen, akárcsak egy óvatos kutatócsiga, mely új területet fedez fel. Henderson akaratlanul is hátralépett egyet, mintha attól tartana, hogy a fémkígyó a bokájára tekeredik.
– Ne aggódjon, Henderson úr – intette le az Antikvárius, már-már professzori hangnemben. – Ez a külső adatgyűjtő és hálózati illesztőfelület. Valószínűleg a negyedik emeleti lokális hálózatot próbálja felmérni, vagy új perifériákat keres. A rendszer valahol elvéthette az osztályozást, és most korrigálja.
A huzal figyelmen kívül hagyta Henderson aggodalmát és az Antikvárius elméleteit, és egyenletesen kúszott tovább a szoba közepe felé. Nem a kiszabadult papírkartonra, sem Henderson lábára nem mutatott semmi érdeklődést. Épp ellenkezőleg, célja egyértelműnek tűnt: a szoba túlsó sarkában álló, szürke, poros papírtartó. Azt a fajta, drótból hajlított, félkúp alakú papírkosarat, amelynek egyetlen célja az elhasznált dokumentumok befogadása.
– Lám, egy környezeti adatfelvétel! – kiáltott fel az Antikvárius, lelkesen. – A kosár ürességi mutatója kritikus lehet a hulladékgazdálkodás szempontjából. Feltételezem, a rendszer automatizált leltárt végez a selejtezési pontokon.
Henderson csak pislogott. Egy dróthuzal, ami a szemeteskosár telítettségét méri? Ez már az abszurd határát súrolta. Ahogy a drót elérte a kosarat, nem beletekeredett, hanem finoman, szinte észrevétlenül, rácsatlakozott az egyik rozsdás fémbordájára. Egy pillanatra halk zümmögés töltötte be a szobát, majd a drót megmerevedett, és egy apró, zöld fénypont villant fel a végén. A papírkosár ekkor, a legnagyobb döbbenetre, egy halk kattanással egy centiméternyit elmozdult a faltól.
– Nos, a kalibrálás sikeres – mondta az Antikvárius elégedetten. – Úgy tűnik, a rendszer most már a szemeteskosár súlyát is figyelembe veszi az amortizációs költségeknél. Rendkívül alapos, nemde?
Henderson nem volt benne biztos, hogy ez egyáltalán jó hír. Érezte, hogy a ház feszültsége lassan, de biztosan átköltözik a saját idegrendszerébe. A zümmögés elhallgatott, de a kosár mögüli falból most már egy gyenge, pulzáló fényt vett észre, ami olyan volt, mintha belülről valami élne. Ez azonban már egy következő nap története.