105/3. A visszaszámláló számlap — A könyvelt amortizáció

Az Antikvárius egy gyors, szakszerű mozdulattal selyemzsebkendővel törölte le a számlapra csapódott kondenzvizet, mintha a szívverések visszaszámlálása csupán egy nemkívánatos ujjlenyomat volna a finom sárgarézen.
– Ne engedje, hogy a számmisztika megtévessze, Henderson – jegyezte meg nyugodt, szinte atyai hangon. – Ez nem a biológiai vég. Csupán a ház standard leírási mutatója. A karbantartási számla így jelzi a halasztott elszámolásokat.
Henderson megpróbálta felidézni az utolsó orvosi vizsgálatát, de a mellkasában ketyegő finom mechanika sokkal meggyőzőbbnek tűnt, mint bármelyik korábbi fonendoszkóp. Amikor a számlap utolsó számjegye halkan átugrott, a bal szemhéja önkéntelenül megrándult, hajszálpontosan a számláló ütemére.
– A negyedik emeleten kell kiegyenlítenünk a nyomáskülönbséget, mielőtt a mutató eléri a kritikus tartományt – folytatta az Antikvárius, és máris a lépcsőforduló felé sietett, meglepő fürgeséggel húzva maga után a nehéz gőzvezeték-kulcsot. – Ha odaérünk, a nyomásszabályozó visszatölti a hiányzó ütemeket. Vagy legalábbis átkönyveli őket az épület általános állagszintjébe.
Henderson nem tehetett mást, követte az öreget a meredek, olajfoltos lépcsőfokokon. Ahogy elhaladtak a gőzsziszegéstől remegő falak mellett, a lépcsőház légnyomása érezhetően megváltozott: a sűrűsödő levegőnek finom, kénes utóíze lett.
A negyedik emeleti ajtó rézkilincse már magától vibrált a mögötte feszülő gőznyomástól.