105/4. A nyomásszabályozó szelepe — Az átkönyvelt leltár

Henderson óvatosan lenyomta a vibráló rézkilincset. A nehéz tölgyfa ajtó feltárult, ám a várva várt gyilkos gőzfelhő helyett csupán egy bántóan szürke, poros iroda fogadja őket. A szoba közepén, egy magányos talpazaton állt a nyomásszabályozó: egy öntöttvasból készült, kattogó szörnyeteg, amely ritmikus sziszegéssel adagolta a száraz levegőt.
– Látja? A feszültség csupán adminisztrációs ködfüggöny volt – jegyezte meg az Antikvárius, és szinte csalódottan igazította meg a szemüvegét. – A túlfeszültség nem robbanást okoz, hanem elszámolási kötelezettséget. A ház így egyenlíti ki a halasztott karbantartásokat.
Henderson közelebb lépett a szerkezethez, s meglepetten látta, hogy a nyomásmérő számlapján nem bár-értékek szerepeltek, hanem nevek és pontos dátumok. Ahogy a mutató egy osztással feljebb ugrott, a gép oldalán lévő apró nyomtatóból kicsusszant egy keskeny papírcsík, egyenesen Henderson cipőjére.
– Ez a maga tételes számlája – bólintott az Antikvárius, miközben megkocogtatta a vasburkolatot. – A negyedik emelet nem elosztóállomás, hanem a könyvelési osztály. Ami odalent gőznek tűnik, az itt csupán ki nem fizetett amortizáció.
Henderson lehajolt a papírszalagért, de mielőtt elolvashatta volna a legalsó, vastagon szedett összeget, a szoba sarkában álló zárható iratszekrényből halk, ütemes fémkaparászás hallatszott.