105/2. A rozsdás fogaskerék — A belső áttétel

Henderson a pult előtt állva óvatosan felvette a guruló fogaskereket. A nehéz, fogazott vasöntvény meglepően meleg volt, mintha nemrég húzták volna ki egy működő kazánból. A marhabőr kesztyű védte az ujjait a forróságtól, de a tenyérrészén át sejtelmes, ritmikus pulzálás szűrődött át.
– Ez a főorsó hajtóeleme – magyarázta az Antikvárius, miközben szemüvegét az orrán feljebb tolva átnyújtott egy hajlított rézkulcsot. – Ha a foghézagot nem állítja be hajszálpontosan, a negyedik emeleti nyomásszabályozó ingadozni kezd. Meglepően egyszerű művelet, Henderson: három fordítás jobbra, egy pedig vissza.
Henderson a megadott utasítás szerint illesztette a fogaskereket a pult alsó peremén tátongó, olajszagú vájatba. Amint a rézkulcs megakadt a zárócsavarban, a saját mellkasában rejtőző mechanika halk, elégedett csettenéssel válaszolt. A pult szélén lévő finom mérőműszer azonnal nyolc penny jóváírást jelzett ki. A jóváírás azonban nem fémpénz formájában érkezett; helyette Henderson jobb vállízülete vált meglepően könnyeddé és simává, mintha az összeg közvetlenül a sajgó porcokat olajozta volna meg.
– Látja? A törlesztés a szervezetén belül könyvelődik el – jegyezte meg száraz derűvel az öreg. – A hiányzó pennyk eddig a bal térdét terhelték, de a rendszer igazságos: a szorgalom feloldja a merevséget.
Henderson meglepetten hajtotta végre a második fordítást. Ám amint a harmadik fog is a helyére kattant, a fal mögül nem a gőzvezetékek megszokott sziszegése hallatszott, hanem egy halk, fémes kaparászás. A pult alatti sötét résből egy apró, sárgaréz számlap emelkedett ki, amely nem az órabérét mutatta, hanem Henderson hátralévő szívveréseinek pontos, visszafelé számláló értékét.
A falmélyedésből hirtelen finom, száraz gőzsugár csapott ki.