104/4. A frissített árcédula — A piac döntése

A vaslétrán való felkapaszkodás nem igényelt különösebb fizikai erőfeszítést, minthogy Henderson belső rugói meglepő rugalmassággal segítették minden egyes lépését. A mennyezeti csapóajtó felett egy apró, sárgaréz korláttal körülvett pult fogadta őket, amely leginkább egy vasúti jegypénztár és egy ódon zálogházi átvevőablak keverékére hasonlított.
A csengő még egyet koppant, majd a pult fémnyílásából halk kattogással előgördült egy keskeny, pergamenből készült szalag. Az Antikvárius közelebb lépett, leszorítva remegő szemüvegét, hogy átböngéssze a frissen nyomtatott karaktereket.
– Lám csak – mormolta az öreg, s a szájszéle elégedett mosolyra húzódott. – A kamatláb automatikus korrekciója lezárult. A piaci ingadozások és a szerkezetbe fektetett munka alapján Ön már nem elmaradt törlesztésű zálogtárgy, Mr. Henderson.
Henderson komoran a mellkasára pillantott, ahol a vetített fogaskerekek árnyéka lassan elhalványult, s a szív helyén forgó számláló visszahúzódott a bordái mögé.
– Ezek szerint a tartozásom kiegyenlítődött? – kérdezte gépies pontossággal.
– Ó, sokkal jobb! – paskolta meg a vállát az Antikvárius. – A gép átminősítette Önt. Ön mostantól nem magánszemélyi letét, hanem a zálogház saját karbantartó berendezése. Gratulálok! Egyetlen apró szépséghiba akad csupán: a saját kopási illetékét ezentúl havonta előre kell megfizetnie.
Henderson mozdulatlanul állt, miközben a pult sötét réséből egy finom, nyikorgó lánccal átkötött fémhenger emelkedett ki.