104/2. A negyedik emeleti nyomásszabályozó — A félreértett hőtérkép

A lépcsőház gőzpárás félhomályában a negyedik emelet felé vezető sínpár fémcsikorgással reagált minden egyes lépésre. Henderson mértani pontossággal emelte a lábát, mint egy alaposan beolajozott óramű, miközben a szerszámostáska nehéz kulcsai ritmikus csörömpöléssel verték az oldalát. Az Antikvárius tisztes távolságból követte, óvatosan kerülgetve a lépcsőfokokból kiálló apró rézszelepeket.
A negyedik emeleti pihenőnél a falból kiálló nyomásszabályozó henger baljóslatúan sziszegett. A műszer sárgaréz számlapján a mutató mélyen a piros mezőbe fúródott, a szomszédos hőmérő pedig olyan magas értéket mutatott, ami normális körülmények között a teljes tetőszerkezet azonnali elpárolgását jelentette volna.
– Túlmelegedés – állapította meg Henderson, s gépies mozdulattal előhúzott egy villáskulcsot a táskából. – A törlesztés elmaradása miatt a mechanikai dörzsölődés kritikus szintet ért el. A gépezet a felhalmozott kamatokat közvetlenül hővé alakítja át, hogy csökkentse a belső feszültséget.
– Zseniális, bár felettébb veszélyes energiagazdálkodás – suttogta az Antikvárius, miközben megtörölte izzadó homlokát. – Ha jól sejtem, a szelep kiengedésével visszanyerhetjük az egyensúlyt.
Henderson ráillesztette a kulcsot a szabályozóra, és határozott mozdulattal balra fordította. A túlnyomásos gőz helyett azonban halk kattanás hallatszott, s a henger alatt egy rézráccsal védett apró beugró nyílt ki, amelyből vakító, fehér fénysugár vetült a sötét folyosóra.