102/4. A sárgaréz korlát — A kötelező gyakorlat

A bejárati ajtó előtt a parketta lécei szétcsúsztak, s egy fogazott sárgaréz terelőkorlát emelkedett ki a homályból, elzárva a kivezető utat. A látogató rémülten hőkölt vissza, ám a csuklójára hurokként tekeredő bőrszíj váratlanul feszülni kezdett: a szíjhoz kapcsolt rézlánc a fal mellett álló, kormos szelepszekrényhez horgonyozta le.
– Ez felháborító! – méltatlankodott az úriember, miközben a mechanikus feszítés lépésre kényszerítette. – Én csak a negyvenéves tételemet jöttem kiváltani!
Henderson az íróasztal mögött megigazította a gallérját, jóllehet a térde rezgett a padló alatt morajló sűrített gőztől. Próbált hivatali magabiztosságot sugározni.
– A kettes osztályú beosztás csupán formális, uram – magyarázta kapkodó lélegzettel. – A rendszer automatikus ügyfélszolgálati korrekciót hajt végre. Önnek mindössze ki kell nyitnia a hármas számú biztonsági szelepet, s a felhalmozott tárolási illeték azonnal nullázódik. Egy apró szívesség a házüzemeltetésnek.
Az Antikvárius a hátsó polcok árnyékából halkan közbeszólt:
– Amennyiben a gőz hőmérséklete nem haladja meg a kétszáz fokot. Ellenkező esetben a szolgálati idő meghosszabbodik.
A szelepszekrény fémcseréppel borított ajtaja sziszegve kipattant. Odabent egy kis sárgaréz számláló óraszerkezete kattogott, felette pedig egy apró, száraz tölgyfából faragott mutató fordult lassan a vörös mező felé.