102/3. A leeresztett fémkampó — A minőségi besorolás

A mennyezeti fémkampó egyetlen pontos, mechanikus lendülettel leereszkedett, s ahelyett, hogy a megdermedt látogatót vette volna célba, finoman felakasztotta magára a pult szélén gőzölgő üvegcsövet. Egy halk szisszenés kíséretében a henger eltűnt a sötét nyílásban, majd a falak mélyén mély morajlással felpörgött a gőzkazán.
– Álljon meg a menet! – hördült fel az úriember, megtörölve az izzadt homlokát. – Az egy egyedi óraszerkezet volt! Unikum! Nem pedig valami nyomorult tüzelőanyag!
Henderson, bár a gyomra görcsbe rándult a beépített hidraulika fenyegető zúgásától, megpróbálta megőrizni a hivatali méltóságát. Kisimította a zakóját, és a pult oldalán villogó sárgaréz táblára mutatott.
– A rendszer nem téved, uram – mondta rekedtes, óvatos hangon. – A negyvenéves halasztási időszak lejártával a zálogtárgyak automatikusan hőtani értékalapra kerülnek át. De ne csüggedjen, a nyugta természetesen jár.
A kiadónyílásból azonban nem papírelismervény emelkedett ki, hanem egy vaskos, olajozott bőrszíj, amelyhez apró réztábla csatlakozott. A táblára gépi gravírozással az ügyfél vezetéknevét vésték, alatta a következő felirattal: Kijelölt gőzellátási asszisztens – 2. osztály.
A látogató értetlenül bámulta a szíjat, miközben a parketta alatt nehéz, ütemes fogaskerék-kattogás indult meg a bejárati ajtó irányába.