102/2. A selyempapír csomag — A minőségi átértékelés

Az úriember tétovázás nélkül a sárgaréz keretes pultra helyezte a nehéz, selyempapírba tekert csomagot. A felület azonnal megremegett alatta, s a rézlap szélén végigfutó apró fogazott kerekek éles, fémes zümmögéssel nekiláttak a súly és a kiterjedés bemérésének.
– Remélem, a családja gondosan őrizte a szelvényt – jegyezte meg Henderson, miközben szakértő mozdulattal kiegyenesítette a tartását. – A rendszerünk meglehetősen precíz a negyvenéves halasztások elszámolásában.
A látogató önelégülten elmosolyodott.
– Apám mindig azt mondta, hogy ez a tárgy többet ér, mint bármilyen felhalmozódott kamat. Egy egyedi, mechanikus óraszerkezetről van szó, amely a környezeti páratartalomból nyeri az energiát.
– Ó, egy mechanikus ritkaság – bólintott Henderson, de a pult hirtelen egy hangos pukkanással beszippantotta a csomagot a mélybe.
Az ügyfél meglepetten visszahőkölt, ám Henderson türelemre intette. A pult alatti csőhálózatban mély, gurgulázó hang jelezte az elszámolást. A mechanika nyilvánvalóan értékelte a behozott szerkezetet, s a falakban futó gőzvezetékek fűtőértékét kalkulálta újra.
A kiadónyílásból végül nem készpénz emelkedett ki, hanem egy vékony, gőzölgő üvegcső, rajta egy friss rézcímkével: Zálogtárgy feldolgozva: üzemanyag-tartalék.
Az úriember sápadtan bámulta az üres pultot, miközben a mennyezeti csapóajtó mögül egy nehéz fémkampó lassan ereszkedni kezdett.