101/6. A parkettaréteg — A második kamatperiódus

Az Antikvárius idegesen megköszörülte a torkát, és a pult alól egy megviselt réz feszítővasat halászott elő.
– Semmi ok a pánikra, Mr. Henderson – jelentette ki szaggatottan, miközben tekintete a szekrény alatti sötétségre szegeződött. – Az ezernyolcszázkilencvenes padlóalapozási szabályzat értelmében a tölgyfa bútorok alól hallatszó ritmikus ütések csupán egy automatizált auditálási folyamat kezdetét jelzik.
– Auditálás? A parketta alatt? – hűlt el Henderson, és reflexből hátrált egy lépést. – Nem inkább egy eltemetett mechanika próbál átfúrni a lábunk alatt?
– A hivatalos terminológia szerint ez nem fúrás, hanem szintfelmérés – javította ki az idős ember, majd átnyújtotta a vasfeszítőt. – Segítsen odébb tolni ezt a kolosszust. A szabályzat szerint a várakozási díj percenként halmozódik, ha nem biztosítunk szabad utat a zálogkulcsnak.
Közös erővel, nyögve tolták odébb a nehéz tölgyfaszekrényt. A bútor lába alatt a parkettalécek csikordultak egyet, s a résben megnyílt a sötétség: egy szűk, rézkeretes nyílás bukkant elő, amelyben a leesett üvegkulcs mostanra teljesen beilleszkedött egy apró fogaskerék-foglalatba.
A ketyegés hirtelen abbamaradt. A sárgaréz keret halk szisszenéssel megemelkedett, és egy miniatűr, mechanikus tálcát emelt a szoba padlójának szintjére. A tálcán csupán egy precízen gravírozott rézlap feküdt: „Felszíni ellenőrzés jóváhagyva. Kérjük, készítse elő a második kamatperiódust.”
– Nos, látja? – sóhajtott fel az Antikvárius, és megtörölte az izzadt homlokát. – Csupán puszta bürokrácia.
Henderson azonban nem hallgatta a megnyugtatónak szánt magyarázatot. A rézkeret mélyéből ugyanis egy vékony, kékes fénysugár lövellt ki egyenesen a hátsó szoba plafonjára, ahol egy eddig nem látott, apró csapóajtó kontúrjai rajzolódtak ki.