100/3. A parketta rése — A közvetett leeresztő

Henderson óvatosan letette a gőzölgő kannát a rés mellé. Az Antikvárius azonnal letérdepelt a porlepte tölgyfapadlóra, szarukeretes szemüvegét igazgatva.
– A garanciaokmány negyedik záradéka kifejezetten említi a manuális bypass-szelepet – suttogta izgatottan az Antikvárius, miközben száraz ujjaival feszegetni kezdte a lötyögő lécet. – Ha a hidraulikus nyomás túllépi a megengedett szintet, az ellenőrző mechanizmus felnyitja a másodlagos elvezetőt.
A fadarab könnyedén kipattant a helyéről. A sötét rés mélyén azonban nem szivárgó víz vagy csővezeték rejtőzött, hanem egy precízen megmunkált, fogazott rézkerék, amelynek tengelye közvetlenül a ház alsó gerendázatába futott. A réz mutató hegye hajszálpontosan a fogaskerék legfelső, bemarott vájatára illeszkedett.
– Ez nem leeresztő – jegyezte meg Henderson, s elméjében a tervrajz csontszínű vonalai kísértettek. – Ez egy mechanikus számláló. Mindegyik öblítés egy előre meghatározott egységgel fordítja el a tengelyt.
Az Antikvárius megtörölte izzadt homlokát, s erőltetett mosolyra húzta a száját.
– Baromság! Csupán egy egyszerű, korhű biztonsági reteszről van szó. Ha kiöntjük a teát a nyílásba, a súly működésbe hozza a tehermentesítő fékrendszert, és a ház végre lehűl.
Ezzel a lendülettel megragadta a jéghideg fülű kannát, és a gőzölgő, műszerolaj-illatú folyadékot közvetlenül a fogaskerékre zúdította. A mélyben halk, fémes kattanás rezzent fel, s a vakolat mögül fojtott, ütemes gongszó csendült ki.