100/2. A hidraulikus öblítés — A garanciális félreértés

Az Antikvárius zavartan megköszörülte a torkát, és szarukeretes szemüvegét közelebb tolta a száraz, sárgult papírhoz.
– Ez csupán egy fiatalkori garanciális vállalás – mondta halkan, miközben selyemkendőjével megtörölte az homlokát. – Ötven évvel ezelőtt a ház hőtani üzletkötője igen erőszakos volt. Azt állította, ha nem írom alá a zárt láncú karbantartást, a fűtőtestek télen visszaszívják a port.
Henderson a kinyúlt fiókra pillantott. A gőzölgő porcelánkanna fedele halkan ritmizált a kiáramló gőzben. A porceláncsőről áradó illat azonban nem bergamottra, hanem leheletfinom műszerolajra és felforrósodott sárgarézre emlékeztetett.
– Tehát maga fél évszázada szervizeli a rendszert anélkül, hogy tudna róla? – kérdezte Henderson, s óvatosan megérintette a kanna fülét. Az meglepő módon jéghideg volt, míg a benne lévő folyadék láthatóan fortyogott.
– Nyilvánvalóan egy automatikus hidraulikai öblítőfázisról van szó – jelentette ki az Antikvárius magabiztosan. – A kanna nem teát kínál, hanem a felesleges hőkondenzátumot gyűjti össze. Csak ki kell öntenünk a padlószifonba, és a túlnyomás azonnal megszűnik.
Henderson bólintott, és a padló szélén lévő rézrácshoz emelte a porcelánt. Ám amint megbillentette a kannát, a rács mélyén halk, ütemes szisszenés futott végig, s a vakolatból egy apró, sárgaréz mutató ugrott elő, egyenesen a parketta résére mutatva.