100/1. A sárgaréz henger — A csontszínű tervrajz

Mr. Henderson óvatosan kinyújtotta a kezét, és megragadta a fejüknél keringő sárgaréz hengert. A viaszpecsét száraz pattanással engedett a hüvelykujja alatt, s a fémhüvelyből egy szorosan feltekert, csontszínű tervrajz csúszott a tenyerébe. Az Antikvárius, háta mögött a megdermedt faliórával, óvatos lábujjhegyen lépett közelebb, hogy belenézzen a széthajtott papírba.
A rajz nem szokványos építészeti alaprajzot ábrázolt, hanem egy elképesztően összetett, zárt hűtőkört. A finom tusvonalak hálójában tisztán kivehető volt a hátsó szoba és az antikvárium teljes rendszere: apró szelepek, hőtani kiegyenlítő tartályok és a faliórák mögé rejtett szivattyúk finom fogaskerék-rajzolata futott körbe-körbe. A rajz szélén száraz, gondos felirat állt: „A folyamatos folyadékelvezetés elmaradása esetén a hidraulikus túlnyomás a tartófalak azonnali átforrósodásához vezet.”
– Látja? – mutatott a rajz közepére Henderson, miközben határozott mozdulattal felhörpintette a csészéje maradékát. – Ha nem isszuk ki a rendszert, a ház egyszerűen megfőzi saját magát. Ez nem lakberendezési hóbort, hanem szigorú üzemeltetési szabályzat.
Az Antikvárius szeme nem a rajzolt csőhálózaton állt meg, hanem a tervrajz jobb alsó sarkában lévő, megsárgult igazolási mezőn. A tulajdonosi jóváhagyás gótikus betűi mellett ott díszelgett saját fiatalkori aláírása, alatta a keltezéssel – pontosan ötven évvel ezelőttről.
A padlódeszkák alatt ekkor újabb fémes kattanás rezzent, s az iratszekrény legalsó fiókja lassan kinyúlt, egy gőzölgő porcelánkannát tolva eléjük.