Zavaráram a szektorban

A pihenőfülke csendjét a fémcsövekben morajló nyomásváltozás törte meg. János lassan kihúzta a kezét Erzsébet ujjai közül, és a résnyire nyitott ajtó felé pillantott.
– Nem maradhatunk itt sokáig – mondta fojtott hangon János, s a tekintete feszültebbé vált. – A G-blokkba ma új lakót osztottak be. Egy férfit, aki nyíltan hangoztatja, hogy a lezárás előtt az idegen légióban szolgált.
Alinda közelebb lépett a nagymamájához, s félelemtől szorongatott kézzel kapta fel a fejét.
– Összeveszett a szektor képviselőjével? – kérdezte a lány halkan.
– Már az étkezde előtt egymásnak estek – bólintott János. – Az új jövevény megtagadta a kötelező munkaidő-beosztást. Azt állítja, ő nem rabszolga, és nem fogadja el a közös képviselő utasításait. Az őrszemek egyelőre kivárnak, de a csarnokban pattanásig feszült a hangulat.
Erzsébet kiegyenesedett a kopott faszéken. Arcán a régi reflexek félelme keveredett a felébredt óvatossággal.
– Ha a szektorban felborul a rend, átfésülik a szervizjáratokat is – suttogta a nagymama. – Egy légiós jelenléte veszélyt hoz a teljes közösségre.
– De el is tereli rólunk a figyelmet – felelte János, s határozott mozdulattal a folyosó felé intett. – El kell döntenünk, visszatérünk-e a pedálokhoz, mielőtt a légiós miatti zárlat elvágja az utunkat.