Zárolt áramkörök

A feszültségcsökkenés nem állt meg a pislákolásnál: a lakószektorba vezető főfolyosón hirtelen totalmente kialudtak a mennyezeti lámpák, s helyüket a vésztartalék vörös derengése vette át. A szellőzőjáratok megszokott, halk morajlása ziháló sziszegéssé halkult, ahogy a központi automatika lekapcsolta a nem létfontosságú keringetőket. A tömeg riadtan tolódott a lakófülkék felé, meleg, nehéz pára ülte meg a szűk folyosót.
Alinda óvatosan terelte a nagymamát a 14-es fülke acélajtaja felé. Az ajtófélfába szerelt fogyasztásmérő szaggatottan csipogott; a rendszer automatikusan zárolta a háztartási táplálást, büntetőáramkörre kapcsolva az egész szektort. A falon lévő hangszóróból fémes, száraz gépi hang recsegte a túlterhelési kódokat, és az éjszakai fejadagok csökkentését helyezte kilátásba.
– Ha a hálózat nem kap vissza legalább kétszáz wattot a következő ciklusig, teljesen leállítják a fűtést – suttogta a nagymama, miközben beléptek a szűk cellába. Hangjában nem félelem, inkább keserű tapasztalat remegett. – Emlékszem, régen a nap nem kért cserébe semmit. Most meg minden egyes wattért a vérünket csapolják le.
Alinda az ágyrács alá csúsztatta a kezét, és a matrac varrásába rejtette a Jánostól kapott rézhuzalt. A fém hideg érintése végigfuttatta a borzongást a hátán. Tudta, ha az Őrszemek a feszültségingadozás miatt házkutatást rendelnek el, ez az apró tárgy nemcsak az ő, de János sorsát is megpecsételi. A zsilip felől nehéz, fémes léptek visszhangoztak: az elosztó ellenőrzése megkezdődött.