Zárlat a lakóblokkban

János előrelökte Alindát a szellőzőcső poros elágazása felé, miközben a 84-es-alany zihálva követte őket a szűk járatban. Alig tettek meg néhány métert a fülke-14 irányába, amikor a fémfalakra rögzített, tompa sárgás fénycsövek egyszerre vibrálni kezdtek, majd éles sercegéssel kialudtak. A hirtelen beálló, nyomasztó sötétséget szinte azonnal átszakította a szomszédos gépterem felől beszűrődő dühös ordítozás. Bendi megint túlterhelte a rendszert a barkácsolt fűtőszálaival. A Kolónia hálózata már napok óta a végkimerülés határán ingadozott, de ez a zárlat most végleg lecsapta az L-szektor főbiztosítékát.
– Megbolondultál, Bendi?! – üvöltötte dr. Bordás András a vezérlőfülke nyitott ablakából, és hangja fémessé torzult a visszhangzó folyosón. – A váltóáramot meg kell becsülni, te szerencsétlen! Nem pazarolhatod a Kolónia utolsó tartalékait a magánakcióidra!
Szinte azonnal rákontrázott Fekete Zoltán, a lakóblokk felelőse, akinek dühös léptei kongtak a lenti vaspadlón:
– Ha a közös energiakvótát a te hülyeséged miatt vonják meg tőlünk, személyesen gondoskodom róla, hogy kitegyék a szűrödet az elfeledett járatokba! Nincs több melegedés, takarodj a pedálokhoz!
A sötétben az Őrszemek dühös, mechanikus kattogása és a fegyvereik aktiválódásának zümmögése jelezte, hogy a rendszerhiba miatt a biztonsági protokoll is életbe lépett. János a sötétben Alinda vállára tette a kezét, jelezve, hogy maradjon mozdulatlan. A túlterhelt hálózat összeomlása egyszerre volt halálos veszély és az egyetlen esélyük a menekülésre.