Tiltott ritmus a rács mögött

A rács mögül Alinda lélegzetvisszafojtva figyelte a folyosót. Nagymama épp a szellőzőnyílás melletti hideg betonfalnak dőlt, reszkető kézzel kendőjét morzsolva. Alinda résnyire nyitotta a száját, és a fémlemezek közötti hajszálvékony résen át odasuttogott:
– Nagyi… nézd L656-ot. Ott áll a sarokban. Miattunk jött?
Nagymama megrezzent, de nem fordult meg. Görcsös köhögésbe fojtotta a válaszát, alig hallhatóan suttogva vissza a válla mögé:
– Hallgass, Alinda! Ne nézz rá! Tudod, mi jár a tiszta érzésekért. A generátoroknak csak a testünk melege kell, nem a szívünk. Itt tiltott a szerelem.
L656 eközben lassan felemelte a fejét. Szeme egy pillanatra találkozott a rács mögötti sötétséggel, majd határozottan, ritmusosan kettőt koppantott a nehéz munkásbakancsával a vaspadlón. Ez nem véletlen botlás volt. A kettős koppanás – a régi világ tiltott, lázadó jelzése – végigfutott a folyosó fémlemezein. Kovács, az új lakó megértette a szikrát. Rémülete dacba csapott át, vállait kihúzva lépett közelebb a felügyelőhöz.
– Nem vagyunk gépek – mondta Kovács halkabban, de sziklaszilárdan.
– Elég! – sziszegte János a rács mögül, és durván hátrahúzta Alindát. – Ha az Őrszemek bemérik a rezgést, mindannyian a hasznosítóban végezzük. Indulnunk kell a fülke-14 felé, most!
A 84-es-alany rémülten kuporodott a sarokba, kezével elfedve a fülét, miközben a folyosón Kálmán már a csuklójára rögzített jeladót matatta.