Idegen feszültség

A szellőzőrács mögül kénes gőz szivárgott a folyosóra, ahol János óvatosan előretolta a laza fémlemezt. Az elfeledett járatokból az L-lakószektor szélére jutottak, de a szabad utat hangos szóváltás torlaszolta el. Alinda visszahúzódott, maga mellé rántva a némán didergő 84-es-alanyt.
A pislákoló sárga fényben Kálmán, a szektor felügyelője állt karba tett kézzel, szemben egy újonnan átirányított munkással. Kovács volt az, az új lakó, akit a tegnapi létszámcsere hozott a blokkba. Bár a keze láthatóan remegett a félelemtől, dacosan meredt a tisztviselőre.
– Nem fogok napi tizenkét órát tekerni a dinamóknál – sziszegte Kovács, hangjában elfojtott rettegéssel. – Az idegen légióban szolgáltam a felszínen, mielőtt idepurgáltak. Nem a magukfajtáknak való vidék az.
A háttérben összegyűlt lakók megrettentek a nyílt dactól. Nagymama a falnak támaszkodva, reszketve szorította magához a kendőjét, L656 pedig riadtan hátrált a sarok felé, az Őrszemek érkezésétől tartva. Kálmán arcára gúnyos mosoly fagyott.
– Itt nincsenek légiók, csak a hálózat van és a kvóta – felelte hidegen a felügyelő. – Ha nem áll be a sorba, a hasznosítóba kerül.
János a rács mögül feszülten figyelte őket. Tudta, hogy ha Kovács tovább lázad, a riasztók újra megszólalnak, elvágva a menekülési útvonalukat a fülke-14 felé.