Vörös riasztás a fülkében

A folyosó fémes falain nehéz, ütemes léptek visszhangoztak. Egy Őrszem közeledett a szűk átjáróban, csizmájának csattanása riadót fújt a fülkében rekedtek között. Gábor bácsi azonnal elfordította a fejét, és rettegve a falhoz lapult, mintha a láthatatlanságot próbálná kisajtolni a sötét lemezekből.
János-G534 egyetlen határozott mozdulattal Alinda és a nagymama elé lépett. A túlhajszolt generátorok miatti tehetetlen düh csomóba rándult a gyomrában, de mozdulatai pontosak maradtak: testével takarta el az átadott fejadag nyomait. Kéztőig feszültek az izmai, ahogy felkészült a legrosszabbra.
Mielőtt az Őrszem elérte volna a fülkét, a szektor hangszóróiból fülsértő sziréna csapott le rájuk. A hálózat sárga jelzőfényei hirtelen kihagytak, majd éles vörössel gyulladtak kint. A túlterhelt transzformátorok nem bírták tovább: a pihenőidőt idő előtt megszakítva a gép azonnali munkát követelt.
Alinda szeme veszélyesen megvillant. Dühösen nézett a padon remegő Gábor bácsira, képtelenül tovább magába fojtani a felgyülemlett keserűséget.
– Meddig lapítasz még, Gábor? – sziszegte élesen, miközben a nagymama karja alá nyúlt. – Ha a lelkünket is betápláljuk a hálózatba, akkor sem hagynak élni!
János gyengéden, de szorosan megragadta a lány csuklóját, megállítva a további kiabálást. Nem volt idő a vitára. A vörösen lüktető fényben indultak meg vissza a generátorok felé.