Vörös jelzés a falon

A Nagymama szemeiben felcsillant valami halvány, régi fény, ám mielőtt válaszolhatott volna, a falba süllyesztett ellenőrző panel éles, szaggatott csipogásba kezdett. A sárgás világítás pillanatok alatt baljós, lüktető vörösre váltott, s a C-szektor felőli tápvezetékekben újra felizzott a túlterhelt feszültség.
– A francba! – mordult fel Gábor bácsi, és dühösen rácsapott az elosztódoboz szigetelő karjára. – A hálózat nem bírja a titkos csapolást! Ha a főkapcsoló most leold, az Őrszemek automatikus riasztást kapnak, és három percen belül ránk törik a fülkét!
János a sarokba rugdosta a szétszórt áthidaló drótokat, miközben a sérült 84-es alany átkozódva próbált felállni a szűk fekhelyről. A férfi dühös lökelessel tolta el magától a Nagymama óvó kezét, s csikorgó fogakkal figyelte a füstölő műszereket.
Alinda nem habozott. Bár a félelem szorította a torkát, tudta, hogy a lebukást csak egyetlen gyors döntéssel kerülhetik el. Odalépett a túlterhelt panelhez, megragadta a sziszegve forrósodó rézcsatlakozót, s egyetlen határozott mozdulattal rántotta ki a szektorra kötött áthidalást. A felcsapó szikrák megperzselték az ujjait, de a vészjelző sziréna azonnal elhallgatott, s a fülke újra a megszokott, tompa derengésbe borult.
– Ezt most még elfedtük – lihegte Alinda, a fájó tenyerét a kabátjába rejtve. – De a rendszernaplóban az ingadozást már nem lehet letörölni.