Vészfék a sötétben

A szigetelt kar fülsiketítő csattanással vágódott le. A transzformátorház sípolása hirtelen mély, vibráló morajlássá halkult, amint János a Fülke-14 túláramát leválasztotta a főhálózatról. A zöld jelzőfények azonnal kialudtak, s a helyüket vészjósló, villogó vörös fény vette át a fémfolyosón.
– Most megtörtént – lihegte Kovács, és a füstölő vezérlőpultra csapott. – Az automatika riasztott a felső szinten. Perceken belül lent lesznek az Őrszemek!
A Fülke-14 belsejében a pedálok ellenállása hirtelen megszűnt. Alinda tehetetlenül lendült előre a fémvázon, miközben a mennyezeti lámpák hunyorogva aludtak ki, csak a fal tövében lévő félhomályos szükségvilágítás maradt meg. A leállt szellőző miatt a fülke levegője fojtogatóan forró volt.
– Nagyi, jól vagy? – kérdezte Alinda rekedten, miközben áthajolt a szomszédos padhoz, hogy felsegítse az idős asszonyt.
– Még élek, kicsim – suttogta a nagymama, és megtörölte az izzadt homlokát. – De ez nem üzemszerű leállás volt. Valaki odakint kockáztatta az életét miattunk.
Alinda a rácson át a sötét folyosó felé pillantott. Szeme előtt felrémlett L656 alakja, a fiúé az L-szektorból, akit tegnap látott a szerelőakna mellett.
– Azt hiszed... lehetett L656? – kérdezte halk, remegő hangon Alinda, szorosan a nagymama kezét fogva. – Mindig ott dolgozik a vezetékeknél. Ha ő tette...
– Ne is mondd ki a nevét! – figyelmeztette halkan a nagymama, tüdejébe préselve a meleg levegőt. – Tudod jól, hogy a szektorban tiltott az érzelem, a kötődés meg pláne. A tiltott szerelemért a büntetőpedál a legkevesebb, amit kapsz. Az Őrszemek nem ismernek irgalmat.
A folyosó végén nehéz, fémes léptek visszhangoztak. Az Őrszemek szirénája felvisított, leleplezve a hajszát a túlterhelt hálózat megmentői ellen.