A kritikus túláram

A generátoregység nyomásmérői élesen sípolni kezdtek, amint a Fülke-14 túlhajtott dinamói visszatápláltak a központi hálózatba. Kovács egy elvágott kábelt szorongatott, miközben a transzformátorház fémburkolata vibrálva adta át a perzselő hőt. Orszemb hamisított termelési mutatói és a kiszabott büntetőpedálozás miatt a rendszer elérte a kritikus határértéket: a hálózat fizikai képtelenség volt megtartani a mesterségesen kipréselt többletenergiát.
A Fülke-14 rácsa mögött Alinda lába görcsbe rándult a hirtelen megnehezedő pedálokon. A lezárt szellőző miatt a fülkében megrekedt a forróság, a ritkuló oxigénben minden lélegzetvétel égette a tüdejét. A lány látta, ahogy a fali feszültségjelző zöld fénye vérvörösre vált, s a dinamó tengelye sivító hang kíséretében szikrákat szór a padlóra.
– Ha leég a főelosztó, az egész szektort lekapcsolja a központi automata! – kiáltotta Kovács a fojtogató zajban, feszülten János mellé lépve. – Orszemb nem tudja tovább leplezni a túlterhelést, de ha kimegy a biztosíték, a szellőzés órákra leáll odabent.
János tekintete a túlterhelt főkapcsolóra tapadt. Tudta, ha manuálisan kiiktatja a Fülke-14 terhelési ágát, megmenti Alindát és a lakókat a halálos áramütéstől, de a hálózati ingadozás azonnal riasztást vált ki a felső szinten. A választás már nem a túlélésről, hanem a lelepleződés sebességéről szólt. Megragadta a szigetelt kart, és teljes súlyával rászakadt.