Új léptek a fülkesoron

A szomszédos fülke felől hirtelen fémes koppanás és durva, idegen léptek zaja törte meg a zárkák feszült csendjét. A kolónia nem hagyott üresen egyetlen fekhelyet sem: G302 odaveszett helyére már aznap este új lakót vezényeltek.
Alinda felkönyökölt a nagymama mellől, ahogy a szektorfelelős rekedt, parancsoló hangja átütött a vékony válaszfalon. Az új jövevény nem a kolónialakók megszokott, gépies alázatával mozgott. Nehéz léptei határozottak voltak, és amikor a szektor megbízottja ráüvöltött a hiányzó regisztrációs lap miatt, a férfi meglepő nyugalommal vágott vissza.
– A külső védelmi osztagnál nem papírokkal fizettünk az életünkért – morogta az idegen. Hangjában olyan nyers él volt, amit Alinda még soha nem hallott a zárt szektorokban. A korábbi légiós szolgálatra tett utalása azonnal fagyos csendet teremtett a szűk folyosón.
A szektorfelelős elhallgatott, de a levegőben felizzott a hatalmi harc feszültsége. Az új lakó megérkezése egyetlen intésre felforgatta a fülkesor törékeny egyensúlyát. Alinda a résnyire nyitott ajtón át pillantotta meg a jövevényt, ahogy ledobta kopott zsákját a vashálóra. Tekintetük egy villanásra összefonódott; a férfi szemében nem volt nyoma a megszokott félelemnek, csak egy sötét, kiszámíthatatlan elszántságnak.