Új jövevény az L-szektorban

A meredek járat alján hűvösebb, nyirkos levegő csapta meg az arcukat, ami szokatlanul éles ellentétben állt a géptermek fojtogató hőségével. Az L-szektor széléhez érve, a félhomályos csővezetékek tövében váratlan feszültség fogadta őket. Egy új lakó, akit alig néhány órája helyeztek át a felsőbb szintekről, heves szóváltásba keveredett a körzet szigorú megbízottjával.
– Nem azért szolgáltam éveket az idegen légióban a peremvidéki őrségeken, hogy most egy rozsdás fekhelyért meg pár wattnyi maradékért könyörögjek! – csattant fel az új jövevény rekedt hangja. Széles vállú, vágott arcú férfi volt, kopott egyenruhája még őrizte a külső szektorok jelzéseit.
János és Alinda megtorpantak a csővezetékek árnyékában. A lány közelebb húzódott Jánoshoz, ujjai görcsösen szorultak a fiú kabátjának rongyos ujjára. A kolónia falai között ritkának számított az ilyen nyílt, nyers ellenállás; a megszokott merev fegyelem felbomlása baljós levegőt árasztott.
– Itt a rend az úr, légiós – sziszegte a szektormegbízott, miközben az elosztó pult vasperemére csapott. – Nálunk nincsenek kivételezettek. Aki nem adja le a kiszabott munkaórákat, az nem kap extra energiaportiót. Itt mindenki egyenlő a hiányban.
Az új lakó megvetően felhorkant, majd félrenézve észrevette a járat homályából előlépő fiatalokat. Éles, tapasztalt tekintete egyetlen pillanat alatt felmérte riadt arcukat és lihegésüket. A pattanásig feszült csendben világossá vált, hogy a szektorban új erőviszonyok formálódnak.