Titkos nevek a homályban — új hang

A járőr nehéz léptei megtorpantak a 14-es fülke előtt. Odabent megállt a levegő: János az ajtónak feszítette a vállát, Gábor bácsi pedig a fekhely szélét markolta, nehogy a gépzsíros pokróc elmozduljon a rejtőzködő 84-es alany fölül. A csizmák koppanása végül lassan továbbvonult a szomszédos blokk irányába.
Alinda odafurakodott Nagymama mellé a szűk sarokba, miközben János fojtott mozdulatokkal lazította a szellőzőrács fémcsavarjait.
– Ha lebukunk, a családunknak végleg vége – suttogta a lány, s arca lesápadt a félelemtől. – Apáékat elnyelte az újrahasznosító, amikor megszűnt a műszakjuk. Csak te maradtál nekem meg Gábor bácsi. Nem bírnék ki még egy veszteséget.
– Csendesebben, gyermekem! A falaknak is füle van – intette le a halkan ziháló öregasszony, s görcsös ujjakkal simította meg a lány karját.
– De mi lesz, ha L656-ot is utoléri a tisztogatás? – hajolt közelebb Alinda, s a hangja remegett. Csak a Nagymama tudta a titkát, a tiltott vonzalmat az L-szektorbeli fiú iránt. A Kolóniában a kötődés büntetendő zárlat volt, mégis az L656-ról szóló ábránd tartotta benne a lelket. – Tegnap a generátornál láttam... ő nem olyan, mint a többiek.
– L656 veszélyes gondolat, Alinda – suttogta a Nagymama. – A mi családunk már így is túl sokat fizetett az emlékezésért.
Gábor bácsi ekkor intett: a karbantartó akna rozsdás fedele halkan felpattant.