Tiltott szikrák a kupola alatt

János behúzódott a megvetemedett acélcső árnyékába, és lerántotta Alindát a nyirkos padlóra. Odalenn a gépteremben kékes fénycsóva pásztázta végig a generátor oldalát; az Őrszem nehéz léptei vibrálást küldtek a szellőzőfémlemezbe.
– Maradj csendben – sziszegte János. A torka kiszáradt, ujjai görcsösen szorultak a rács szélére. – Ha ránk nyitják a vaknyílást, vége.
Alinda a mellkasára szorította a sárga sálat. Szaporán szedte a levegőt, szemei kitágultak a rettegéstől.
– L656 azt mondta… ő azt mondta, a generátor mögött van egy elosztó. Ami még a régi hálózathoz tartozik.
– L656? – nézett rá János meglepetten, de fojtott hangon. – Mit keresel te az ő szavaival? Tudod jól, hogy a kolónián a kötődés büntetést von maga után. A tiltott érzelmek miatt küldik az embereket a legmélyebb szektorokba.
– Nem kötődés! – vágta rá halkan Alinda, bár az arca elvörösödött. – Ő tudja, kik voltak a napfény örökösei. Nem lázadók voltak, János. Csak vissza akarták venni a fényt. Embernek akartak maradni a sötétben.
Az Őrszem léptei lassan távolodtak, a fémes kattogás halkabbá vált a szomszédos folyosón. János elengedte a rácsot, és a falra szerelt, elszürkült kapcsolódoboz felé nyúlt.
– Az örökösök rég eltűntek – mondta halkan János, miközben kipattintotta a doboz korrodált zárát. – De ha L656-nak igaza volt, és ez a kábel még él, akkor a fénnyel együtt a figyelmet is magunkra húzzuk. Felkészültél?
Alinda rábólintott. A félelem nem múlt el, de az elhatározás keményebbé tette a tekintetét.