Tiltott rezdülések

A légiós egyetlen szótlan rántással elállította a megbízottat a vészjelzőtől, majd a sötétbe vesző mellékjárat felé intett. L656 intésére a kis csoport kihasználta a pillanatot, és beljebb húzódott a nyirkos falak közé, hagyva, hogy az ex-légiós maga intézze el az elöljárót.
János óvatosan nyúlt az idős asszony könyöke felé, ahogy a félhomályban botladoztak a szűk kábeltrencsen.
– Bírja még, Anna néni? – suttogta fojtott hangon János, miközben a Nagymama fáradt arcát kereste a homályban. – Lassan lépjen. A karomra támaszkodhat.
A Nagymama feszülten elhúzódott, szigorú tekintetet erőltetve magára, mintha a kolónia őrszemei még az elfeledett járatokban is őket figyelnék.
– Tartsa a távolságot, G534-es! – vetette oda halkan. – A szabályzat tiltja a szükségtelen közeledést. Tudja jól, mi jár az érzelmi kilengésekért a generátoroknál.
A hangja azonban megtört a mondat végén. Mielőtt elfordult volna, ráncos ujjaival egy pillanatra mégis megérintette János sérült, megperzselt kézfejét. A rövid, alig érezhető szorításban ott volt a titkolt hálája és az a melegség, amit a kolónia kegyetlen törvényei sem tudtak kiirtani belőle.
Alinda visszanézett a háta mögül. L656 mellett haladt, és bár a félelem szorította a torkát, a fiú közelsége furcsa biztonságot adott neki a koromsötétben.
– Nagyit nem hagyjuk el – suttogta Alinda L656-nak.
– Egyikőtöket sem – felelte a fiú halkan, majd figyelő tekintettel lépett előre a nyirkos alagútban.