Tiltott rezdülés

A fülke fölött felvisított a kolónia műszakváltását jelző csikorgó sziréna. A vascsövek rezonanciája végigfutott a szűk helyiség fémfalain, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a Kolónia szigorú napirendje nem tűri a késlekedést. Kovács törzsőrmester egységei hamarosan megkezdik a C-szektor esti járőrzését, és a túlterhelt hálózat miatti feszültségben most a legkisebb szabálytalanságért is súlyos büntetés jár.
A nagymama egy elnyűtt, száraz géprongyot dobott János felé, miközben tekintete a földön fekvő, eszméletlen fiúra tévedt.
– Töröld le azt a kormot a kezedről, G534-es, mielőtt összemagolod a fekhelyemet – mondta kimért, hűvös hangon, de a mozdulataiban bujkáló finomság elárulta belső vívódását. – A szabályzat kétszáz gramm tápanyag-megvonással bünteti az engedély nélküli tartózkodást. Tudod jól, mekkora kockázatot vállalsz.
János átvette a rongyot. Miközben az ujjai egyetlen óvatlan pillanatra hozzáértek az asszony ráncos, megkérgesedett kézfejéhez, elfojtott hangon válaszolt.
– A kódex a szívverést is wattokban és hatékonyságban méri, Erzsébet. De te meg én még tudjuk, mit jelentett embernek lenni a kolónia előtti időkből kapott történetekben. Hogy az ember nem csupán egy alkatrész a hálózatban.
A nagymama gyorsan visszahúzta a kezét, és a zárra pillantott, mintha Kovács éles lépteit hallaná a korridor felől. Elutasító szavai mögött azonban elfedhetetlenül ott bujkált az a gyengédség, amit évtizedek óta kénytelen volt elfojtani magában. Alinda némán figyelte őket a sarokból: az idős férfi és a nagymama közötti tiltott kapocs ebben a szűkös, veszélyes pillanatban valódi emberi meleget hozott a tizennégyes fülke hideg fémfalai közé.