Idegen kód a szektorban

A fekhelyen fekvő fiú megrándult, majd mély, szaggatott levegőt véve riadt fel a szirénázás utórezgéseire. Tekintete vadul ugrált a szűk fülke párás fémlemezfalain, míg végül Alinda aggódó tekintetén állapodott meg. Ahelyett azonban, hogy rémült menekültként viselkedett volna, mozdulatai meglepően gyorsak és katonásan precízek voltak, ahogy felkönyökölt a szalmamatracról.
– Nyugodj meg, itt biztonságban vagy – lépett közelebb Alinda, óvatosan kinyújtva felé a kezét.
A jövevény azonban élesen elutasította az érintést, és a fülke sarkába húzódott.
– Hagyj! A Külső Légió felderítőjeként szolgáltam a zsilipen túl, nem szorulok a szánalmatokra – sziszegte fojtott, száraz hangon, miközben tekintete kihívóan villant. – A kintiek nem könyörögnek ételért.
A nagymama elhűlve lépett közelebb, miközben János az ajtóhoz sietett, mert a korridor felől már tisztán hallatszottak Kovács törzsőrmester nehéz, vasalt csizmájának ütemes léptei.
– Fogd be a szádat! – vetette oda János fojtott dühvel a fiúnak. – Itt nincs légió, csak a kolónia normatívája. Ha Kovács megtalál ebben a fülkében, nem számít, honnan jöttél, mindannyiunkat a bontóba küld!
Az új lakó dacosan felállt, teljesen figyelmen kívül hagyva a nyers fenyegetést. A tizennégyes fülke vékony fémlemezén túl ekkor dörrent meg az első fémes ütés: Kovács megérkezett a zártszelvényhez.