Tiltott gyengédség

János óvatosan visszahúzódott a szervizalagút árnyékába, miután a jövevény elérte a csővezetékek védelmét. A tizennégyes fülke mögötti keskeny pihenőnél az öreg Nagymama várt rá, a fémfalnak támaszkodva, reszkető kézzel szorítva elnyűtt kabátja szélét.
– Már megint a határokat feszegeted, János – mondta az idős asszony. Szavai kemények voltak, de tekintetéből fojtott féltés sugárzott. – Ha az Őrszemek megérzik a hálózat ingadozását, mindannyiunkat a megsemmisítőbe küldenek.
János közelebb lépett, és megpróbálta betakarni a nő fázós vállát a saját munkáskabátjával. G534-es azonosítója ellenére régóta nyílt titok volt, mennyire óvja az asszonyt a kolónia hajszájában. Nagymama azonban hirtelen mozdulattal eltolta magától a kezét, mereven idézve a szabályzatot a tiltott emberi kapcsolatokról. A nyers visszautasítás mögött mégis ott remegett a titkolt ragaszkodás: ujjai egyetlen másodpercig még megpihentek János csuklóján, mielőtt erőt véve magán elengedte volna.
Alinda ekkor lépett ki a fülkéből. A tenyere még füstölgött a dinamó forró fogantyújától, és látva a jelenetet, elöntötte a düh.
– Miért lököd el, amikor ő az egyetlen, aki törődik veled? – csattant fel Alinda hirtelen haraggal, szembefordulva a nagymamájával. – A szabályok mögé bújsz, miközben a gépek élve felfalnak minket!
– Hallgass, Alinda! – sziszegte a Nagymama, de a tekintete megtört a lány vádaskodása alatt. – Nem tudod, mit beszélsz.