Tiltott dobbanás — új hang

János lihegve torpant meg előttük, arca sápadt volt a panelfény vakító derengésében.
– Jönnek! – suttogta fojtott hangon. – A szolár-elosztó riasztása elérte az őrség központját.
Nagymama megragadta János remegő vállát.
– Nyugodj meg, fiam! 2050 óta próbálnak elfojtani minket ebben a veremben, mégis itt vagyunk. Apáink már a beton alá születtek, mégsem törtek meg teljesen.
– Nem érted? – csattant fel Alinda halkan, rettegve nézve a folyosó sötétebb vége felé. – A kolónia szabályzata nem ismer kegyelmet! János akciója mindannyiunkat romlásba dönt. Átvisznek minket az L szektorba!
János egyetlen intésre eltűnt a csőhálózat árnyékában, mielőtt észrevették volna. Alinda és Nagymama egyedül maradtak a hálókamrák előtti csarnokban.
– Miattunk félsz, vagy L656 miatt? – kérdezte hirtelen a nagymama, közelebb hajolva a lányhoz.
Alinda szinte megdermedt. A Generátor egységben dolgozó fiú kódja úgy csapódott a szürke falakhoz, mint valami szentségtörés.
– Ne ejtsd ki a nevét! – suttogta remegő szájjal Alinda. – Tudod jól, hogy 2050 óta tiltott a szerelem a kolónián! Ha az Őrszemek rájönnek, mit érzek iránta, azonnal leválasztják az egységét.
– Az ember nem gép, kislányom – rázta meg a fejét az idős asszony szelíden. – Csak az érzéseink tartanak életben a beton alatt.
Nehéz csizmák zaja csattant a vasrácson: az Őrszemek megérkeztek.