Tiltott dobbanás a turbináknál

Alinda megmarkolta a hideg, gumírozott szigetelőt, és erővel odafojtotta a szikrázó csatlakozáshoz. A rézkábel füstölve pattant a helyére, a mennyezeti doboz éles sziszegése pedig tompa, egyenletes búgássá szelídült. A fülke falán lévő feszültségmérő a kritikus vörös zónából lassan visszakúszott a sárgára.
– Megállt. A csatlakozó kibírta – lihegte János, miközben megtörölte kormos homlokát. – De a rendszernaplóba bement az ingadozás. Legfeljebb húsz percünk van, mielőtt az őrszemek körbejárják a szektort.
– Nem embernek való ez a kényszerpálya – sziszegte Gábor bácsi, és dühösen rácsapott a lezárt szellőzőrácsra, amely mögött a 84-es alany lapult. – Csak wattot termelő gépek vagyunk nekik. Még a saját társunkat is el kell rejtenünk, mint egy selejtes alkatrészt!
Alinda csendben félrehúzódott a megolvadt vezetékek mellől, és a sarokban álló Nagymama mellé lépett. A keze még remegett a feszültségtől, de az elméjét egy teljesen más, elfojtott rettegés bénította meg.
– Nagyi… – suttogta fojtottan, ügyelve arra, hogy Jánosék ne figyeljenek fel rá. – Ha a főkapcsoló lecsapódott volna, a generátoregységben is azonnal lezárnak a zsilipajtók?
– Miért kérded ezt most, kicsim? – pillantott rá az öregasszony komor, ráncos arccal.
– L656 most az ötös turbinánál van beosztva – hajtotta le a fejét Alinda, miközben a szigetelő szalag darabjait babrálta a zsebében. – Ott a legalacsonyabb az oxigénszint zárlat idején. Ha beszorul, nem tud kijönni.
– Alinda! – szisszent fel Nagymama, bár a szemeiben felderengtek a régi világ emlékei. – Tudod jól, hogy a Kolóniában és a Generátornál szigorúan tiltott a kötődés! Ha a megfigyelők megérzik, hogy egy másik dolgozóért aggódsz, nemcsak elválasztanak tőle, de energiatartaléknak minősítenek titeket.
– Nem érdekel a nyomorult szabályzatuk! – vágta rá dühösen a lány, szemeiben dacos könnyekkel. – Nem vagyunk gépek, Nagyi. Nem tudok úgy élni, hogy csak a pedálokat hajszolom, miközben bennem megáll a szív.