Szikrázó feszültség

A vitatkozók hangja lassan elhalt mögöttük, ahogy János és Alinda mélyebbre húzódtak a C-szektor elosztófolyosóján. A falat borító kábeltörzsek fojtott, nehéz zúgással lüktettek. A kolónia szívverése sosem volt egyenletes, de most az elöregedett rézvezetékekben túlfeszültség vibrált: a túlhajszolt pedáldinamók és az illegális leágazások végleg túlterhelték az alrendszert.
– Áramkimaradás lesz – suttogta János, miközben Alinda remegő kezét szorította. A lány szeme tágra nyílt a csövek mögött cikázó, kék szikrák láttán.
Egyes szektorokban a lakók még mindig próbálták kitölteni a napi energiakvótát, fittyet hányva a biztosítékok sercegésére. A transzformátorok fémes sikolya végighullámzott a járaton. Kovács tehetetlen kiabálása hirtelen elhalt a folyosó végén, amikor a főkapcsoló éles pattanással leoldott, és a C-szektor vakító sötétségbe borult.
Csak a tartalék áramkörök halvány, vöröses fénye maradt meg, amely kísérteties árnyakat vetett a nedves betonfalra. A hálózat összeomlása megbénította az Őrszemek automatikus pásztázóit, de egyben csapdába is ejtette őket a szűk átjáróban. A túlterhelt vezetékek égő szigetelésének fanyar szaga betöltötte a levegőt. Nem volt visszaút: a rendszer haláltusája nyitott utat számukra.