Szikra a C-szektorban

Alinda nem várt tovább. Kiszakadt János óvó intéséből, és határozott lépéssel kilépett a C-szektor vörösen vibráló folyosójára. A hideg fémburkolat szinte égette a talpát, ahogy megállt az Őrszem és a földön fekvő férfi között.
– Ne nyúljon hozzá! – kiáltotta, s a hangja betöltötte a gőztől nehéz járatot.
A padozaton heverő 84-es alany szeme megvillant a villogó vészfényben. Bár a teste meggyötört volt a pedálok melletti műszaktól, a légiós beidegződések azonnal átvették az uralmat: egyetlen gyors, gördülő mozdulattal kikerülte az Őrszem felé sújtó csizmáját, és a fal melletti csővezetéknek vetette a hátát. Nem megtört áldozatként nézett a fegyvercsőbe, hanem felmért harcosként.
Gábor bácsi reszkető térddel lépett elő a saját fülkéje árnyékából. A kolónia szigorú szabályai szerint a kollektív büntetés mindannyiukat elpusztíthatta.
– Elég legyen! – kiáltotta rekedten az új lakó felé. – Miattad fogják lezárni az egész szektort! Megőrültél?
János a résben állva mérlegelt. A Nagymama kinyújtott, reszkető ujja elérte a ruhája szélét, de a fiú szeme Alindán maradt. Az Őrszem nehéz sisakja lassan feléjük fordult, a fegyver csöve megoszlott a dacos lány és a felkászálódó légiós között. A folyosó nyomasztó csendjét csak a szellőzők gépies sziszegése törte meg.