A túlélés számtana

Az Őrszem fegyvere bizonytalanul ingott Alinda és a légiós között. A páncél mögött nem egy acélos gyilkológép lapult, hanem egy halálra vált ex-pedálos, aki pontosan tudta: ha elsüti a fegyvert, a feszültségingadozás leégeti a C-szektor elosztóját, őt pedig visszazavarják a dinamóterembe. Ez a kilátás pedig sokkal jobban megrémítette, mint a lázadás szikrája.
– Szabálytalanság észlelve – resegte a sisak hangszórója, de a hangjából hiányzott az átütő erő. Inkább tűnt egy unott hivatalnoknak, mint a rend őrének.
Alinda megborzongott a hideg padlón, de nem tágított, bár elgondolkodott, hogy a hősies ellenállásnak része kell-e legyen a tüdőgyulladás. A 84-es alany eközben, kihasználva a patthelyzetet, centinként kúszott Gábor bácsi elejtett pástétomos tubusa felé. Elvégre a túlélés első szabálya nem a dicsőség volt, hanem a kalória.
– Ha meglövöd őket, holnap ki fogja tekerni az esti energiát? – sziszegte Gábor bácsi, megpróbálva racionális alapokra helyezni a helyzetet. – Te ülsz be a nyeregbe?
Az Őrszem fegyvercsöve érezhetően leereszkedett. János a háttérben elengedte a Nagymama karját, aki halkan megjegyezte, hogy az ő idejében a katonák még parancsra lőttek, nem pedig a villanyszámla miatt aggódtak. Ezen a fojtogató helyen az emberi mivoltot már nem a magasztos eszmék határozták meg, hanem az, ki tudja jobban kijátszani a napi rutint egy kanál meleg masszáért.