Véget nem érő történet

2222 · DITKE (Csőrsz Edit)

Rend és Káosz

Alinda felemelte a kezét, ujjai mintha a levegőben pulzáló energiát tapintanák. „Érzitek ezt?” – kérdezte Alinda, hangja tiszta volt a fojtogató csendben. A Nagymama bólintott, szemei csillogtak. „Ébreszt. Az emberi test több, mint energiaforrás.”
Az Új Lakó előrelépett. Infraérzékelői zölden villogtak, ahogy a falra irányította őket. „Ez a „felébredés” nem illeszkedik a kolónia paramétereihez. Veszélyes. Az emberi test optimalizált a generátorokhoz.” Hangja robotikus volt, rideg.
János a falra pillantott. „De mi van, ha ez valami más? Ha nem is kellene optimalizálnunk magunkat?” Kétségbeesése kíváncsisággá változott.
„A protokollok a túlélést szolgálják. A légióban tanultam, hogy a rend a legfontosabb” – válaszolta Az Új Lakó. „Ez az energia instabil. Elpusztíthatja a kolónia stabilitását.”
„Vagy felébreszti azt, amit elnyomtak” – felelte a Nagymama határozottan, kezét a falhoz szorítva. Alinda érezte, ahogy a bizsergés erősödik testében. A kőfal jelei pulzáltak, vöröses árnyalatot öltve, mintha egy szunnyadó szív kezdett volna dobogni. A levegő sűrűsödött, a zseblámpa fénye egy pillanatra felerősödött, majd kialudt. Teljes sötétség borult rájuk, csak a fal halk, vöröses fénye és az Új Lakó infraérzékelőinek zöldes villogása maradt.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534
  • nagymama

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.