2222 · Homály Bálint
A Test Üzenete
Alinda elméjét elöntötte a lehetőségek súlya. Ekkor a Nagymama halk nyögést hallatott, arca eltorzult. Az Új Lakó infraérzékelőinek zöldes fénye vibrálni kezdett, majd egy pillanatra sárgásba váltott. A kőfalon lévő jelek mintha halványan pulzáltak volna, miközben a dinamók távoli zúgása rekedtté, majd még halkabbá vált. A főhálózat túlterhelődése elért ide is, már nem csak a dinamók haldokló zúgása jelezte, hanem a levegőben terjedő feszültség, ami a karakterek testét is nyomta.
„Valami történik” – suttogta Alinda, érezve, hogy a gyökérjelekből áradó energia finoman bizsereg a tenyerén, mintha az ősi kőfal életre kelne, energiát vonva el vagy éppen sugározva. A levegő még nehezebbé vált, de most nem a dohos szag, hanem egyfajta elektromos feszültség miatt. A testek megfeszültek, az izmok tiltakoztak a folyamatos terhelés és a kolónia kimerítő napirendje ellen. A csend, ami követte a zúgás elhalkulását, súlyosabb volt, mint bármilyen zaj.
János a zseblámpát rázta, aminek fénye már csak pislákoló volt. „A tartalék is lemerül… A rendszer teljesen összeomlik.” Szavaiban ott volt a kétségbeesés, hogy a testük által termelt energia is hiábavaló. Az Új Lakó szenszorai hirtelen villódzni kezdtek. „A fal energiája nem illeszkedik a hálózat protokolljaihoz. Inkább… elnyeli.”
A Nagymama reszkető kézzel tapintotta a falat. „Nem elnyeli… ébreszti. Minket is ébreszt.” A ráncai elmélyültek, de a tekintetében egy pillanatra felvillant valami régi erő. Az emberi test, ami a kolónia energiaszükségletét szolgálta, most egy ősi, ismeretlen energiaforrással találkozott. Alinda érezte, ahogy a fáradtság elszáll a testéből, helyét furcsa bizsergés, majd egyfajta éberség veszi át, ami idegen volt a massza-táplált, pedálos élettől. A gyökérjelek nem csak a múltat tárták fel, hanem a jelen fizikai valóságát is felforgatták.
„Valami történik” – suttogta Alinda, érezve, hogy a gyökérjelekből áradó energia finoman bizsereg a tenyerén, mintha az ősi kőfal életre kelne, energiát vonva el vagy éppen sugározva. A levegő még nehezebbé vált, de most nem a dohos szag, hanem egyfajta elektromos feszültség miatt. A testek megfeszültek, az izmok tiltakoztak a folyamatos terhelés és a kolónia kimerítő napirendje ellen. A csend, ami követte a zúgás elhalkulását, súlyosabb volt, mint bármilyen zaj.
János a zseblámpát rázta, aminek fénye már csak pislákoló volt. „A tartalék is lemerül… A rendszer teljesen összeomlik.” Szavaiban ott volt a kétségbeesés, hogy a testük által termelt energia is hiábavaló. Az Új Lakó szenszorai hirtelen villódzni kezdtek. „A fal energiája nem illeszkedik a hálózat protokolljaihoz. Inkább… elnyeli.”
A Nagymama reszkető kézzel tapintotta a falat. „Nem elnyeli… ébreszti. Minket is ébreszt.” A ráncai elmélyültek, de a tekintetében egy pillanatra felvillant valami régi erő. Az emberi test, ami a kolónia energiaszükségletét szolgálta, most egy ősi, ismeretlen energiaforrással találkozott. Alinda érezte, ahogy a fáradtság elszáll a testéből, helyét furcsa bizsergés, majd egyfajta éberség veszi át, ami idegen volt a massza-táplált, pedálos élettől. A gyökérjelek nem csak a múltat tárták fel, hanem a jelen fizikai valóságát is felforgatták.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
- nagymama
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
- nagymama
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.