2222 · Nagyóska
A Gyökérjelek Üzenete
Alinda, az Új Lakóval a nyomában, tapogatózva haladt a fullasztó sötétben. A levegő egyre nehezebbé, a dohos szag fojtogatóvá vált, marcangolva a tüdőt. János morogva kutatott a vésztartalék után, a távoli dinamók haldokló zúgása felerősítette a feszültséget. Nagymama Alinda karjába csimpaszkodott, szemei a semmibe meredtek, emlékei kavarogtak benne.
Néhány méter után Alinda keze egy hűvös, sima felületbe ütközött. Nem nyers szikla volt, hanem emberi kéz által formált. Az Új Lakó infraérzékelői halvány, zöldes derengést vetítettek a felületre, felfedve egy hatalmas kőfalat, melynek textúrája finoman kidolgozott volt.
„Mi ez?” – kérdezte János, hangjában feszültség és csodálkozás.
A falat szabályos sorokban titokzatos jelek borították, girbegörbe vonalak, amik ősi, elfeledett üzenetnek tűntek. Az Új Lakó letapogatta a felületet. „Adatbázisban nem található egyezés. Ismeretlen írásrendszer.”
A Nagymama hirtelen előrelépett, kezével végigsimította a hűvös követ. Ráncai elsimultak, dühös arckifejezését felváltotta mély, fájdalmas felismerés. „Ez… ez a gyökérjelek” – suttogta. „A régiek meséltek róla. Azt hittem, csak mesék.”
Alinda szeme elkerekedett. „Gyökérjelek? Mik azok?”
„Ezek mutatják, hogy ki honnan jön” – válaszolta a Nagymama, hangjában nosztalgia. „Hogy honnan jött az ember, és hova tart. A vérvonal. Rajzolták őket, mielőtt a Kolónia felépült, mielőtt mindenki egyforma lett volna.”
János szeme felvillant. „Ez a múltunk térképe? Az emberiségé?”
„Azt hitték, elfeledték, de a falak emlékeznek.”
Az Új Lakó szenszorai tovább vizsgálódtak. „A jelek energiamezőt generálnak. Nagyon ősi, de aktív. Talán… egyfajta élő krónika?”
Alinda elfeledkezett a fullasztó levegőről. A jelek, a gyökerek, a múlt. Lehet, hogy itt a válasz arra, *hogy lesz az ember*? Vagy arra, *hogy volt*?
Néhány méter után Alinda keze egy hűvös, sima felületbe ütközött. Nem nyers szikla volt, hanem emberi kéz által formált. Az Új Lakó infraérzékelői halvány, zöldes derengést vetítettek a felületre, felfedve egy hatalmas kőfalat, melynek textúrája finoman kidolgozott volt.
„Mi ez?” – kérdezte János, hangjában feszültség és csodálkozás.
A falat szabályos sorokban titokzatos jelek borították, girbegörbe vonalak, amik ősi, elfeledett üzenetnek tűntek. Az Új Lakó letapogatta a felületet. „Adatbázisban nem található egyezés. Ismeretlen írásrendszer.”
A Nagymama hirtelen előrelépett, kezével végigsimította a hűvös követ. Ráncai elsimultak, dühös arckifejezését felváltotta mély, fájdalmas felismerés. „Ez… ez a gyökérjelek” – suttogta. „A régiek meséltek róla. Azt hittem, csak mesék.”
Alinda szeme elkerekedett. „Gyökérjelek? Mik azok?”
„Ezek mutatják, hogy ki honnan jön” – válaszolta a Nagymama, hangjában nosztalgia. „Hogy honnan jött az ember, és hova tart. A vérvonal. Rajzolták őket, mielőtt a Kolónia felépült, mielőtt mindenki egyforma lett volna.”
János szeme felvillant. „Ez a múltunk térképe? Az emberiségé?”
„Azt hitték, elfeledték, de a falak emlékeznek.”
Az Új Lakó szenszorai tovább vizsgálódtak. „A jelek energiamezőt generálnak. Nagyon ősi, de aktív. Talán… egyfajta élő krónika?”
Alinda elfeledkezett a fullasztó levegőről. A jelek, a gyökerek, a múlt. Lehet, hogy itt a válasz arra, *hogy lesz az ember*? Vagy arra, *hogy volt*?
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
- nagymama
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.