2222 · Darnay Merse
Az aktivált gyökerek
A sötétség teljessé vált, csupán a fal lüktető vörös fénye maradt, mely most még erőteljesebb ritmusban pulzált, és Az Új Lakó infraérzékelőinek éles zöld szikrái. Alinda érezte, ahogy a bizsergés forró hullámként áramlik végig a testén, mintha minden sejteje egy apró, szunnyadó emléket ébresztene fel. Nem félelem volt ez, hanem egyfajta mély, ősi felismerés. A Nagymama kezét még mindig a falhoz szorítva állt, arca megvilágosodott a vöröses fényben, tekintete elmélyült.
„Ez nem destabilizáció,” suttogta Alinda, hangja meglepően erősnek tűnt a fojtogató csendben. „Ez… aktiválás.”
Az Új Lakó infraérzékelői gyorsabban villogtak, ahogy a fal felé fordult. „A test optimalizált funkciói sérülhetnek. A kolónia energiaellátása…”
„A kolónia napirendje nem az ember lényege,” vágott közbe János, hangjában a korábbi kétségbeesés helyét felváltotta valami új, határozottabb hangnem. Ő is előrébb lépett, tekintetét Alindára szegezte, mintha a lányban keresne megerősítést. „Mi van, ha a valódi optimalizálás nem a generátorokhoz való idomulás, hanem ez?”
A fal vörös fénye hirtelen felerősödött, mintha válaszolt volna János szavaira. A jelek, amik eddig csak formák voltak, most lüktetni kezdtek, és egy pillanatra, Alinda esküdni mert volna rá, szimbolikus képekké álltak össze a belső látásában. Emberalakok, gyökerek, és valami ismerős, de elfeledett égbolt.
A Nagymama halkan felnevetett. „Az emberiség gyökerei. Ami elfelejtődött, de sosem veszett el.” Keze még erősebben rányomódott a kőre, és Alinda érezte, ahogy az energia, ami a falból áradt, most a Nagymama tenyerén keresztül is áramlik, felerősödve. Mintha a fal és az asszony között egy láthatatlan híd épült volna.
Az Új Lakó egy lépést hátrált, a robotikus hangjában most először csengett némi bizonytalanság. „Ez a jelenség nem szerepel az adathálózatban. Nincs precedens.”
„A kolónia adatai nem az élet teljességét tartalmazzák,” felelte Alinda, szeme a fal jeleit tanulmányozta, melyek most már egyértelműen mozgó, élő képeket vetítettek a tudatára. Látott egy napfényes világot, tiszta levegőt, és embereket, akik szabadon mozogtak, nem pedig a pedálok rabságában éltek. Ez volt az „ember”, akiről a Nagymama mesélt. És ez a fal, ez az energia, újra elhozza.
„Ez nem destabilizáció,” suttogta Alinda, hangja meglepően erősnek tűnt a fojtogató csendben. „Ez… aktiválás.”
Az Új Lakó infraérzékelői gyorsabban villogtak, ahogy a fal felé fordult. „A test optimalizált funkciói sérülhetnek. A kolónia energiaellátása…”
„A kolónia napirendje nem az ember lényege,” vágott közbe János, hangjában a korábbi kétségbeesés helyét felváltotta valami új, határozottabb hangnem. Ő is előrébb lépett, tekintetét Alindára szegezte, mintha a lányban keresne megerősítést. „Mi van, ha a valódi optimalizálás nem a generátorokhoz való idomulás, hanem ez?”
A fal vörös fénye hirtelen felerősödött, mintha válaszolt volna János szavaira. A jelek, amik eddig csak formák voltak, most lüktetni kezdtek, és egy pillanatra, Alinda esküdni mert volna rá, szimbolikus képekké álltak össze a belső látásában. Emberalakok, gyökerek, és valami ismerős, de elfeledett égbolt.
A Nagymama halkan felnevetett. „Az emberiség gyökerei. Ami elfelejtődött, de sosem veszett el.” Keze még erősebben rányomódott a kőre, és Alinda érezte, ahogy az energia, ami a falból áradt, most a Nagymama tenyerén keresztül is áramlik, felerősödve. Mintha a fal és az asszony között egy láthatatlan híd épült volna.
Az Új Lakó egy lépést hátrált, a robotikus hangjában most először csengett némi bizonytalanság. „Ez a jelenség nem szerepel az adathálózatban. Nincs precedens.”
„A kolónia adatai nem az élet teljességét tartalmazzák,” felelte Alinda, szeme a fal jeleit tanulmányozta, melyek most már egyértelműen mozgó, élő képeket vetítettek a tudatára. Látott egy napfényes világot, tiszta levegőt, és embereket, akik szabadon mozogtak, nem pedig a pedálok rabságában éltek. Ez volt az „ember”, akiről a Nagymama mesélt. És ez a fal, ez az energia, újra elhozza.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
- nagymama
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
- nagymama
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.