Megszakadt áramkör

Kovács szektorfelelős arca elfehéredett a dühtől, ahogy a sokkolót János mellkasának szegezte. „Azonnal azonosítót! Mindhárman visszamennek a kabinokba, mielőtt töröltetem a fejadagjukat!” – sziszegte Kovács, de a hangjában megbicsaklott a megszokott felettesi magabiztosság. Nem szokott hozzá a nyílt engedetlenséghez.
János egyetlen határozott lépéssel közelebb lépett, elállva az utat a tiszt előtt. „Nem vagyunk a tulajdonod. És ez az új lakó sem az” – vágta rá élesen, felvállalva a közvetlen fizikai fenyegetést. Alinda megkeményített tekintettel szorította a megriadt fiú karját, felkészülve a legrosszabbra.
Mielőtt Kovács rácsaphatott volna a fegyver aktiváló gombjára, a mennyezeti csövek zúgása hirtelen éles, süvítő hanggá torzult. A C-szektor túlterhelt elektromos hálózata ebben a másodpercben oldott le: a felsőbb szektor fénycsövei szikrázva elpattantak, és a járatot teljes vaksötétség borította el. Az Őrszemek pásztázó vörös jelfényei kihunytak, az ellenőrző kapuk lezártak.
„Most!” – sziszegte Alinda a sötétben. Megragadta az új lakót, és a karbantartó akna felé húzta. János a vaksötétben Kovács felé csapott, határozottan eltolta a tájékozódását vesztett tisztet, majd Alindáék után vetette magát a szűk járatba. A sötétségben megszellőző hideg levegő megmutatta: a szabadság nem adott jog, hanem döntés kérdése.