Lépés a homályba

A vörös jelzőfények ritmikus lüktetése vékony csíkokat rajzolt a párás betonfalra. Az egyik őrszem idegesen megigazította nehéz sisakját; a kolónia növekvő feszültsége a fegyveresek mozdulatait is megtörte. Alinda látta, hogy a zsilip elektronikus leolvasója másodpercenként pirosan villan: a szigorított protokoll lezárta az átjárást. Bármilyen megmozdulás a nyílt folyosón egyértelmű áttörési kísérletnek minősülne, amiért a kolónia törvényei szerint a legszigorúbb büntetés, a teljes áramkvóta megvonása és átnevelő munkatábor járna.
A lány ujjai ráfehéredtek a ruhája alá rejtett fémleletre. Ha visszatér a C-szektor hideg alvófülkéjébe, a néma beletörődés vár rá, ahogyan a nagymamájára is, aki már régen feladta a küzdelmet. De ha itt marad, az őrök perceken belül kiszúrják. Egyetlen esélye maradt: a zsilip melletti rozsdás kábelcsatorna félretolt szellőzőrácsa. A nyílás szűk volt, koromfekete és kiszámíthatatlan, de a mélyből szivárgó langyos levegő mozgást jelzett.
Alinda visszatartotta a lélegzetét. Amikor az őrszem egy pillanatra elfordította a tekintetét, hogy a megzavarodott kommunikációs modulját igazítsa, a lány elszántan bevetette magát a szűk nyílásba. A forró gőz és az olajszag azonnal elborította, de nem állhatott meg. Tudta: visszafelé nincs út. Ha a járat nem az L-szektorba vezet, örökre elveszik a kolónia csőhálózatának néma labirintusában.