Kritikus ingadozás

A nagymama szavainak csendes visszhangját hirtelen elnyomta a falak mögött húzódó vastag kábelkötegek éles, fémes sercegése. A fülke mennyezeti világítótestének sárgás fénye ingadozni kezdett, fel-felvillant, majd baljós, halványvörös derengésbe váltott. János korábbi beavatkozása ugyan megmentette a 14-es fülkét a légszomjtól, de a szabálytalanul csatlakoztatott tartalékakkumulátor mostanra túlterhelte a környező alköröket.
– A feszültség... – suttogta Alinda, és azonnal talpra ugrott a vaságyról. A fali nyomásmérő műszere szabálytalanul rángatózott, s a csővezetékekben a hűtőfolyadék áramlása akadni látszott. A kolónia központi dinamóhálózata már nem tudta kiegyenlíteni a lakóblokk és a gépészeti szektorok egyidejű energiaéhségét.
A szűk folyosó felől tompa, fémes csattanás visszhangzott, ahogy egy fővezeték automatikus megszakítója kioldott. A félhomályos ajtónyílásban megjelent János g534. Homlokán korom és izzadság keveredett, kezében pedig egy szigetelt mérőműszert tartott, amelynek végén apró szikrák pattogtak.
– Le kell terhelnünk a másodlagos ágat, különben a hálózati ingadozás átterjed az egész L-szektorra – mondta János fojtott hangon, miközben a falba épített kézi elosztóhoz lépett. – A központi vezérlő műszerei már most riasztási jelet adnak. Ha az Őrszemek rájönnek, hogy a 14-es fülke többletáramot vesz fel, nem fognak kérdezősködni: leállítják az oxigénadagolót.
A nagymama megfontoltan bólintott, és mozdulatlanul figyelte, ahogy János gyors kézmozdulatokkal átkötötte az égő huzalokat. Alinda a fülke küszöbén állva nézett ki a sötétedő folyosóra; tudta, hogy odalent, a hűtőbordák közötti gőzben L656 is a vibráló fényeket figyeli.