Közös ütem

Az Őrszem-3 nehéz léptei kongtak a fém padozaton, ahogy elindult visszafelé a sorok között. A vörös érzékelőfény baljóslatúan pásztázta a levegőt, pontosan Alinda és a nagymama szektora felé mutatva. A lány érezte, ahogy a torkában dobog a szíve; tudta, hogy ha a gép észleli a nagymama elégtelen teljesítményét, a „karbantartás” könyörtelenül kezdetét veszi.

– Ne tedd, Alinda… – suttogta az idős asszony, akinek a hangja már csak rekedt lehelet volt. – Tekerj tovább. Neked túl kell élned. Emlékezz a fákra… a folyókra, amikről meséltem. Neked látnod kell még a szabad eget.

Alinda azonban nem tágított. A kétségbeesés szülte vakmerőséggel közelebb csúszott a saját ülése szélére, amennyire a rögzítőhevederek engedték. Cipője hegyével átnyúlt a két gép közötti szűk résen, és megpróbálta elkapni a nagymama pedáljának felső holtpontját. A mozdulat veszélyes volt és fájdalmas, a fém alkatrészek majdnem becsípték a bokáját, de végül sikerült: a saját lábának erejével kezdte el hajtani a nagymama generátorát is.

A fizikai megterhelés azonnali volt és elsöprő. Alinda tüdeje égett az oxigénhiánytól, a combizmai pedig görcsösen tiltakoztak a dupla ellenállás ellen. De a nagymama csuklóján lévő mérőóra sárga villogása lassan elhalványult, és a kijelző visszatért a legalsó, még elfogadható zöld tartományba.

Az Őrszem-3 pontosan előttük állt meg. Hatalmas, arctalan fémfeje lassan fordult jobbra, majd balra, miközben a szenzorai a hálózati adatokat elemezték. A gép számára a két generátor összevont teljesítménye matematikai egyensúlyt mutatott, még ha a fizikai mozgás anomáliát is jelezhetett volna – de a humanoid robotok mesterséges intelligenciája nem keresett érzelmeket, csak az energiahozam rideg számait figyelte.

Végül egy fémes kattanás kíséretében az Őrszem-3 megfordult, és folytatta járőrözését a terem másik végében. Ebben a pillanatban a mennyezeti hangszórókból felhangzott a jól ismert, éles csengőhang: a munka fázisának vége, kezdetét vette az első pihenőidő. Alinda zihálva borult rá a kormányra, miközben a nagymama reszkető kézzel simította meg a lány verejtékes homlokát, tudva, hogy a következő műszakban talán már nem lesznek ilyen szerencsések.