Kiválasztási kódok

János óvatosan felemelkedett, elmorzsolta a port az ujjai között, és a járat sötétjébe mutatott.
– A gőzkabinok felé kell mennünk. Az anyagcsere-szektor csövei alatt az Őrszemek hőkamerái sem látnak át – suttogta, s hangjában még mindig ott karcolt az ingerültség.
Alinda felegyenesedett, megtörölte a száját a köpenye ujjával. A kényszerű éhségcsillapító massza íze keserűen ragadt a nyelvén.
– És ott mi vár? – fordult felé élesen. – Elrejtőzünk, mint a patkányok? L656 a generátoroknál dolgozik. Ő mondta, hogy aki egyszer leesik a névjegyzékről, azt a Hálózat energiatartalékként kezeli.
János megtorpant, szeme szinte szikrázott a derengő csőfényben.
– L656? Ne emlegesd azt a fiút. A Kolónián nem létezik szerelem, Alinda! A Generátor-egységben nincs helye az érzelmeknek. Tudod te egyáltalán, hogyan születik itt az ember? Nem érintésekből meg vágyból. Kiválasztási kódokból és tápoldatból!
– De a Nagyi szerint régen nem így volt! – vágott vissza a lány, belső dühe vibrált a szűk falak közt. – Régen az emberek egymásért léteztek, nem a pedálokért és a hálózatért.
– A Nagymamád emlékei mesék, amikért a megsemmisítő jár – lépett közelebb János. – Ha meg akarod élni a holnapot, felejtsd el a neveket. Itt csak számok vannak és a túlélés.
Alinda nem hátrált meg. Bár a félelem szorította a gyomrát, állát dacosan megszegte.
– Akkor sem leszek csak egy kód – mondta halkan, de szilárdan.
János nem válaszolt. Sarkon fordult, és megindult a nyirkos, rozsdás csővezetékek mentén a gőzkabinok mélye felé.