Kiszakadt áramkörök

Az új lakó nem válaszolt azonnal. Szeme összeszűkült, a kezében szorongatott fémalkatrészt erősebben markolta meg. Mielőtt azonban kimondhatta volna a válaszát, a szektor mennyezeti vezetékrendszere éles, visító hang kíséretében szikrázni kezdett. A főhálózat feszültsége megingott, majd a sárgás fény hirtelen vibráló félhomályba zuhant. A kolónia túlterhelt áramkörei a megnövekedett energiaigény alatt végleg felmondták a szolgálatot.
– A hálózat megint megadta magát – sziszegte a férfi, dühét a vibráló falakra irányítva. – Látod? Ennyit ér a rendszerük. Kifacsarják a testünket, a hálózat meg belehal a túlfeszültségbe.
Alinda megborzongott a csövekben elhaló keringés hirtelen hidegében. Emlékezetébe villantak a nagymamája szavai, aki gyakran mesélt arról, mit hallott még a saját felmenőitől a 2020-as évek világáról: akkoriban az áram néma volt és bőséges, nem tapadt hozzá az emberi izzadság és a pedálok kényszerű ritmusa. Ott fenn a fény természetes volt, nem pedig fejadag szerint kimért privilégium.
A szervizjárat mélyéről megrémült léptek zaja hallatszott. G302 bukkant elő a homályból, elfehéredett arccal, szorosan a nyirkos falhoz lapulva. A hálózat összeomlása miatt az automatikus védelmi zsilipajtók éles fémes csattanással záródtak le mögötte, elvágva a visszautat.
– János a belső tápegységeknél van – vetette oda halkan az új lakó, kihasználva a vészvilágítás vöröses derengését. – A váltóáramot próbálja átkötni, hogy ne sötétüljön el az egész szektor. De ha az őrszemek idáig érnek a zárlat miatt, mindannyiunkat a masszaöntödébe küldenek.