A szervizakna mélyén — új hang

G302 a lezáródott vasajtónak támaszkodva zihált, miközben a piros vészfény ritmikus felvillanásai megvilágították sápadt arcát. A járat másik feléből, a távoli ellenőrzőpont irányából tompa, fémes léptek visszhangoztak. Az őrszemek megkezdték a szektor lezárását.
– Nincs visszautunk – mondta az új lakó, és lefele mutatott a padozatba süllyesztett szervizaknák felé. Egy elvetemedett fémrudat ékelt a zsilipajtó résébe, hogy lassítsa a hidraulika mozgását. – János a főelosztónál próbálja áthidalni a zárlatot. Ha nem éred el idejében, rájuk kapcsolja a kényszeráramot, és mindent eléget.
Alinda tekintete a szűk, kábelkötegekkel teli járatra szegeződött. Tudta, mit jelent belépni abba a zónába: a protokoll szerint a belső tápegységek környékén tartózkodókat azonnali megsemmisítésre ítélik. A döntés nem volt halasztható. Ha itt marad, az őrszemek elviszik; ha továbblép, az élete egyetlen rossz mozdulaton múlik.
– Tartsátok zárva a szárnyat, amíg tudjátok – suttogta, s a félelem gombócát lenyelve átpréselte magát a szűk szerviznyíláson.
A kábelalagútban forró, ózonos levegő csapta meg az arcát. A sötétben csak a szikrázó vezetékek kékes villanásai mutatták az utat, miközben a távolban egyre közelebbről hallatszott a nehéz csizmák csikorgása.