Kiolvadt reteszek

A rozsdás rács csikordulva pattan ki, de mielőtt bárki leléphetne a sötét akna létrájára, mély, gyomrot rázó morajlás remegteti meg a csőhálózatot. A fémfalak elviselhetetlenül forróvá válnak: a kolónia főirányítója a C-szektor hiányzó teljesítményét a tartalék hálózatra terhelte rá. Az éjszakai műszak dinamói nem bírják az elvárt feszültséget, a túlterhelt hálózat vezetékei szikrázva adják fel a szolgálatot.
A fejük feletti elnyűtt kijelző vadul villogni kezd, majd füstölve kialszik. A hálózati ingadozás miatt az Őrszemek automatikus biztonsági zárjai sorra reteszelnek a központi folyosókon.
– Nincs idő mérlegelni! A túlfeszültség fél percre lekötte az érzékelőiket! – sziszegi L656, miközben megragadja Alinda karját, és a nyitott akna felé segíti a lányt.
Alinda még egy utolsó pillantást vet a Nagymamára, de az öregasszony határozottan bólint, és János felé nyújtja a kezét. A csatorna mélyéből hűvös, száraz levegő áramlik fel, ami éles ellentétben áll a vezetékek fojtogató, égett szagával. János óvatosan támogatja a meredek létrán a céltudatosan mozduló asszonyt.
Amint az utolsó láb is eltűnik a szellőzőnyílásban, odabent, a fejük feletti szektorban szörnyű csattanással lép működésbe a túláramvédelmi retesz. A csatornaelágazás teljesen sötétbe borul, elvágva a menekülők útját a felső szintek felé. Lent, a vakzóna hallgatag csendjében már csak egymás szaggatott légzését hallják.